Meginterjúvoltak! :D

Halihó Manócskáim!.:)

A minap az egyik kedves olvasóm felkeresett és megkért,hogy válaszoljak néhány kérdésére,ami meg is történt! :) Akit érdekel néhány háttér információ,az az alábbi linkre kattintva lessen be az oldalra! :) LINK

Még egyszer köszönöm,hogy részt vehettem ebben!És puszi mindenkinek! :* :)

UI.: még nem tűntem ám el örökké! :P ;) Figyeljétek a blog oldalát a friss hírekért!.:)

86.fejezet /utolsó rész,EPILÓGUS!!/

"A vég,mint egy kártyavár!"

Sziasztok!
Nem mondok semmit,annak legközelebb jön majd el az ideje.Most itt az utolsó fejezet,élvezzétek ki.Jó olvasást Drágák!

/nászúton/
-Harry!Várj már meg!!-kiabáltam utána,amikor leszaladt a lépcsőn.
-Gyere,ha tudsz!-fordult hátra vigyorogva.Megálltam és néztem,ahogy előre szalad.A nap tűzött,a sugarai megcsillantak a világos víz tükrön.Harry hajába belekapott a langyos fuvallat,amely egy kicsit elviselhetőbbé tette a sivatagi meleget.Lassan és körültekintően léptem le az utolsó lépcsőfokról,bele a meleg homokba.Az apró,puha szemcsék kicsusszantak a lábujjaim között én pedig elmosolyodtam.A kezemet a hasamra tettem és becsuktam a szememet.Arcomat a Nap felé fordítottam és arra koncentráltam,ahogyan felmelegíti a bőrömet.

-Na?! Mi van?! Máris feladja,Mrs.Styles?!-üvöltött Harry jó messziről.Nem szóltam vissza,csak álltam ott,a kezemmel a hasamon.Egy élet.Egy aprócska csoda kettőnkből.-Hé!Jól vagy?-ugrott elém Harry.Kinyitottam a szememet és ránéztem.Tekintetében ott volt a féltés és az aggódás.Jó apa lesz.A legjobb!Az én gyermekem apja!
-Nem!-ráztam meg a fejemet.-Viszont...megvagy!-kulcsoltam össze kezeimet a tarkója mögött.Megragadta a derekamat és velem együtt a tenger felé fordult.
-Ez csalás volt!-állapította meg.
-Én inkább úgy mondanám,hogy megszervezett stratégiai lépés.-incselkedtem tovább.
-Jól van!Ez lényegtelen,az ilyenért büntetés jár!-suttogta a fülembe.Elmosolyodtam és a hideg kirázott a gondolattól,hogy megint az övé lehetek.Mert Harry Styles-ról beszélünk!Mi más lehetne az a bizonyos "büntetés"?!

Soha nem voltam mással.Harryvel feküdtem le először,és nagyon úgy néz ki,hogy utoljára is vele fogok.Nem tudnám elképzelni a hasonló együttlétet bárki mással.Harry és én már összeszokott páros vagyunk.Ismerjük a másik mozdulatait,érzékeny pontjait.Kimondjuk azokat a szavakat,amiket a másik hallani akar.Mert a szerelemben nem az a fontos,hogy nekem jó legyen,hanem az,hogy a társam érezze a boldogság minden szikráját.

Harry a karjaiba kap és a szobáig meg sem állunk.Lassan és óvatosan,mégis szilárdan lépked felfelé a lépcsőn.A hálóba tartunk,amely már az első pillanatban lenyűgözött.A hatalmas ágy a szoba közepén helyezkedik el,és fehér baldachinnal még különösebbé tették.Az ablakok nyitva,nem kell attól félnünk,hogy bárki megláthat egy lakatlan szigeten.Az ágy mellé érve Harry óvatosan letesz.Érzem a szőnyeg puhaságát,majd lassan dőlni kezdek.A fejem a selyem párnán landol,Harry pedig felém helyezkedik.Apró csókjaitól kiráz a hideg.Amikor a szemembe néz,újra és újra megszűnik a világ.Ám ekkor történik valami....

Összezavarodtam.
A szemem kipattan és a világ forogni kezd.
-Harry.-nyögöm.Még érzem,ahogy a kezeit végig futtatja a testemen.Forró lehelete égeti a bőrömet,de a kép egyre homályosabb.-Harry..-próbálkozok újra.Nem tudom mi történik.Az előbb még minden jól ment!Kétségbeesetten próbálom megszüntetni a szörnyű émelygést és a tudatlanságot.Mi történik velem?-Harry!!-kiáltok fel utoljára,ujjaimat pedig görcsösen a hajába fonom.Mi ez az egész?

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

/ZENE/

-Becky!-hallok egy lágy hangot,amely közel áll a síráshoz.Ismerős,de annyira forog minden,hogy nem tudom kinyitni a szemem.-Doktor úr!Felébredt!!!-kiált boldogan.
-Polly??!-nyögöm ki nagy nehezen,de a szemem még mindig csukva van.
-Igen,én vagyok!Istenem!El sem hiszem!Végre felébredtél!-örvendezik.Ajtó csukódást hallok,majd sietős lépteket,amelyek mellettem állapodnak meg.
-Becky!Kérem nyissa ki a szemét!-szól rám egy méltóságteljes hang.Félek,hogy megint elfog a szédülés,ezért csak lassan,nagyon lassan nyitom ki a szemeimet.Fehérség.Ennyi,amit látok.A fehér plafon.Óvatosan elfordítom a fejemet és meglátom Pollyt.Valahogy furcsa.Emlékszem,amikor utoljára láttam nem volt melír csík a hajában.Az egyszerű barna fürtjeit most kék tincsek díszítik.Halványan rámosolygok,hiszen mégiscsak a legjobb barátnőm,majd a tekintetem tovább halad.Őszülő haj és bajusz,éles arcvonások,régimódi szemüveg,apró termet köpenybe bújtatva.Ott áll mellettem és úgy bámul,mint aki csodát lát.
-Mi történt?-kérdezem meg végre.A kérdést nem szántam konkrétan valakinek,csak a választ akartam tudni.-Hol van Harry?És egyáltalán hogy kerültem ide?-faggatózok tovább.
-Valahol Amerikában turnézik a többiekkel!-válaszol Poll nevetve.Turnézik?Ezt nem értem!-Semmi baja Doktor úr!Higgyen nekem!Becky pont olyan,mint a baleset előtt!-mosolyog az orvosra.Mi?
-Nem érez a fejében lüktetést,vagy bármely más furcsa és szokatlan dolgot a teste többi részén akár kívül,akár belül?-teszi fel a száraz kérdést az orvos.
-Nem....nem...azt hiszem jól vagyok..-nyugtázom.Azonkívül,hogy nem tudom,hogy kerültem egy kórházba.
-Rendben van.Megyek és szólok,hogy azonnal készítsék elő a röntgent és az ultrahangot.További vizsgálatokra lesz szükség.-jelenti be,majd minden további nélkül kisétál az ajtón.

-Polly?-nézek barátnőmre,amikor ketten maradunk.-Mi van a srácokkal?
-Milyen srácokkal?-néz rám értetlenül.
-Hát a One Direction...Louis,Niall,Liam,Zayn és Harry.Mi van velük?Hogy-hogy turnéznak?-kíváncsiskodok,mert valami még mindig nem stimmel.Harrynek itt kellene ülnie az ágyam mellett és a kezemet szorítania.
-Tényleg a régi vagy!-rázza meg a fejét.-A hírek szerint jól vannak.Még mindig rengeteg cikk szól róluk és legalább 10%-al híresebbek,mint 2 hónapja!A turné pedig olyan,mint az összes többi.-feleli megrántva a vállát.Ezek szerint minden a legnagyobb rendben....
-Mi történt velem?-teszem fel a következő,számomra fontos kérdést.
-Baleseted volt.Méghozzá elég komoly!Nem emlékszel?-lepődött meg.
-Nem...eléggé zavaros a kép.Annyi megmaradt,hogy Harry felvitt a hálószobába,és emlékszem,hogy hirtelen elfogott a szédülés.Ennyi.-összegzem.Barátnőm arcára a zavarodás jelei ülnek ki.
-Hogy mit csinált Harry?!-vonja össze a szemöldökét.Most magyarázzam el neki,hogy szex előtt lettem rosszul?!
-Mindegy!-legyintek.-Azt mond,hogy...hogy a baba jól van?-teszem a kezemet a hasamra.
-Te terhes voltál??!!!-döbben le Polly.Ha lehetséges,még jobban összezavar.-De hát kitől?!-erre elnevetem magam.
-Mégis kitől?!!-nevetek jóízűen.-Hát az egyetlen szerelmemtől!-mondom természetesen.
-Noeltől vársz gyereket?!!Nem hiszem el!!!-hüledezik és még a székről is feláll.
-Mi?! Hogy jön ide Noel?!-értetlenkedek és én is ülőhelyzetbe tornázom magam.
-Hát Noel a szerelmed.Már több,mint egy éve együtt vagytok!-közli én pedig ledöbbenek.
-Oké,nem tudom,hogy miért gondolod ezt az egészet viccesnek,de hagyd abba,mert nem az!-szólok rá erélyesen.-Az én szerelmem Harry,akihez nemrég hozzámentem feleségül és 6 hónap múlva a gyermekének adok életet!Noel pedig csak a barátom már a középsuli óta!-mondom határozottan.Egészen mérges vagyok barátnőmre,aki csak ül a székben,ami az ágyam mellett van,és nagy szemekkel néz rám.Nem bírom felfogni,hogy miért beszél ilyen sületlenségeket!Nekem CSAK Harry létezik.Nincs olyan,hogy Noel és én!!!
-Jó...-mosolyodik el zavartan.-Most megyek és megkeresem az orvost,mert azt hiszem valami nem stimmel.-áll fel és még mielőtt kérdezhetnék egyedül hagy a szobában.

A telefon!Fel kell hívnom Harryt!Szólnom kell neki,hogy jól vagyok.Hogy mind a ketten jól vagyunk!A telefonomért nyúlok,amely az aprócska éjjeli szekrényen egyedüli tárgyként pihen.Feloldom a billentyűzárat és megnyitom a telefonkönyvet.Elkezdem lefelé görgetni,de nem találom Harry nevét sehol.Többször átnézem és egyre furcsább az egész.Miért nincs benne a telefonomban a férjem száma?! És csak ekkor veszem észere.Nem az a fehér készülék van a kezemben,amit még annó Harrytől kaptam.Helyette a régi darab,ami egyszer már apróra tört a mozi folyosóján.Ijedten teszem vissza a telefont a szekrényre.Furcsa gondolatok eresztenek gyökeret a fejemben.De az nem lehet!

Ekkor jön vissza Polly.Az arckifejezése teljesen megváltozott.Már nincs összezavarodva,csupán színtiszta sajnálat látszik a szemein.Nagyot sóhajt,majd mellém ül az ágyra.
-Oké...tudom,hogy ez most bizonyára kiborít,de meg kell ígérned,hogy a körülményekhez képest nyugodt maradsz,amennyire csak lehet!-néz rám szigorúan.Vár.Vár arra,hogy bólintsak.Bólintok,de nagyon nehezen megy.Lélekben,jó mélyen a szívemben már én is tudom,hogy mit fogok hallani.-Jól van...A repülő balesetednek köszönhetően kómába estél.Már több hónapja azért imádkozunk,hogy végre felébredj.Ami,hála Istennek,ma végre megtörtént.-mosolyog rám.
-Mi?!Miről beszélsz?!A repülő baleset már nagyon régen volt!Több,mint egy éve.-világosítom fel.
-Nem...nem volt.-nézett a szemembe.-Vagyis volt,de csak 4 hónapja.Azon a napon,amikor elindultál Londonba,hogy megnézd a One Direction filmet.A repülőgép a felszállást követő 27.percben hajtómű meghibásodást észlelt,majd 9 perc múlva kényszer leszállást kellett végre hajtania a pilótának.Sokan meghaltak azon a reggelen,de te "csak agyrázkódást szenvedtél.Azóta pedig kómában vagy.-meséli.
-Nem...nem,az nem lehet!-rázom a fejem tagadólag.-Milyen napot írunk?-teszem fel a kérdést,gondolván,hátha ezzel megfogom és végre bevallja,hogy ez az egész egy nagy vicc.
-2014.április 12.-e van.A moziba pedig tavaly Karácsonykor mentél.Kicsivel több,mint 4 hónapja történt.Nézd!-a zsebébe nyúl,és előveszi a telefonját.Megkeresi a beérkezett hívásait.Az első,amit megmutat tőlem jött.A dátum December 24.-e,a hívás ideje hajnali 6 óra 35 perc.Tényleg felhívtam.
-Erre emlékszem.-bólintok.-Akkor történt,amikor a reptéren álltam és te nem voltál sehol,pedig már rég ott kellett volna lenned.Elaludtál,így egyedül szálltam fel a repülőre.Egyedül néztem meg a filmet,Harry pedig bejött a vetítésre.Utána hatalmas hó esett és muszáj volt Velük mennem.Ott voltam Harryéknél egy hetet.Összebarátkoztunk.Aztán eljöttek a ballagásomra,utána Londonba költöztünk és Harry szerelmet vallott és....-kezdtem kétségbeesetten hadarni.
-Állj,állj,állj! Nézd meg a következő sms-t.Anyukád küldte,olvasd csak el!-tartja elém a készüléket újból.
Először megint a dátumot nézem meg,amely ugyancsak December 24.A küldés ideje pedig reggel 8 óra 19 perc.Ez állt az üzenetben:

"Polly,amint megkaptad ezt gyere a K.L.M gyerek kórházba!Becky gépe lezuhant.Még nem tudunk semmit,de nagyon kérlek siess!! Susan"

-Látod?A te géped 6:45-kor szállt fel.A beleset után egy órával Susan hívást kapott a kórházból,miszerint a lányát baleset érte,azonnal be kell jönnie a kórházba.Akkor küldte nekem is az sms-t.Azóta a nap óta pedig arra várunk,hogy a kóma véget érjen.-néz rám szomorúan.
-Nem!!Nem,nem és nem!Ez nem igaz!Polly szeretlek,de ez nem vicces!Hagyd ezt abba!-szólok rá már-már hisztérikus állapotban legjobb barátnőmre.Semmi sem lehetséges abból,amit az előbb mondott.-Harryt akarom!Azonnal hívd ide Harryt!Tudnia kell,hogy jól vagyunk!-utasítom Pollyt.-Gyerünk már!!Nem hallod?!!!-kiáltok rá.
-Nem.Nem lehet Beck!-rázza a fejét.-Harryt nem ismered!Ez az egész...az egész nem létezik!
-Elég!!!Hagyd ezt abba!-fogom be a fülemet.-Nem akarom hallani!
-Megkérdeztem az orvost.Minden csupán csak egy illúzió volt!Kóma alatti képzelgések!Nem a valóság,hanem egyfajta álom!Csak egy álom volt Becky!-magyarázza és megpróbál közelebb csúszni hozzám.
-NEM!!!-üvöltök torkom szakadtából.-Nem lehet álom!Harryvel közös életünk volt!A babám!!Januárra születik meg a közös gyermekünk!!Nemrég még egy napsütéses tengerparton töltöttük a mézes heteket!Harry a mindenem már több,mint két éve!A férjem Polly!Érted?!-kétségbe estem.Nem hihettem el,hogy semmi sem létezik abból a világból,amiben életem.Noha a fantáziám mindig is jó volt,nem lehet,hogy mindent csak beképzeltem,megálmodtam magamnak!Egy ennyire komplett életet nem lehet csak úgy kitalálni!-Polly! Mondd,hogy nem igaz!Mondd,hogy Harry nemsokára itt lesz mellettem!Mondd,hogy a gyermekével vagyok terhes!-sírva könyörgök barátnőmnek.

/ZENE/

Megrázza a fejét és csillogó szemekkel mered rám.
-Sajnálom...-mondja az egyetlen szót,amit jónak lát.
-Neeee!!-kiáltok fel.Polly az ölelésébe zár,én pedig zokogok.Siratom azokat a napokat,amelyeket Harryvel töltöttem.A napokat,amelyeket együtt éltünk meg,hol boldogan,hol szomorúan.Visszaemlékszem minden egyes közös percünkre,a képkockák leperegnek előttem:

A pillanat,amikor összeütköztünk a moziban.A zöld tekintet,amivel engem nézett,az erős kéz,amivel felhúzott.A csodás hang,amivel minden elkezdődött,mikor nekem énekelt.A nevetése,amelytől a hideg végig futott a hátamon,egészen a szívemig.A csókok,az érintések,a szerelmes szavak.A nyaralások,az együtt töltött esték.De nem csak Harryről van szó.A többiekről is.Eszembe jut,hogy Niall mellettem volt,amikor csak kellett és Pollyval annyira összeillettek.Louis és az egyetemes hülyeségei,amiken mindig jót nevettem.Liam,aki tudtam minden percben figyelt,vigyázott rám.Zayn,aki zárkózott volt,de előttem megnyitotta magát.A lányok,akikkel igazi barátnők lettünk.Még Paul is könnyeket csal a szemembe.Az apáskodása kétségtelenül jól jött!

Sírok,mert tudom,hogy ezek,mind csak az emlékeimben maradnak meg.A két évből semmi sem igaz!Niall,Zayn,Liam és Louis nem a barátaim,én pedig nem vagyok Mrs.Styles.Egy olyan álomba csöppentem,amelyet örökké álmodtam volna.Egy világot képzeltem el,amelyben én voltam a főszereplő.Megteremtettem egy kicsi életet is,aki ugyan "nem látta meg a napvilágot",de az szívemben mindenképpen jelen lesz.Ott volt!A Harryvel való szerelmünk gyümölcseként!Harry!Istenem azok a gyönyörű szemei!Már soha többet nem suttog a fülembe,soha többet nem érezhetem az illatát.Ezentúl megint csak a tv képernyőin keresztül álmodozhatok róla.Hiszen nincs olyan,hogy mi ketten!Azt sem tudja,hogy létezem!!

Csak egy lány vagyok ebben a hatalmas világban.Egyedül,azok nélkül a képzelgések nélkül,amelyeket megteremtettem magamnak.Nincs az a hely,ahol éltem,nincsenek azok az emberek AKIKKEL éltem!Már nincs semmim!Ha választhatnék,inkább visszaaludnék.Álmodnám tovább,és újra együtt lennék a SZERELMEMMEL!Újra szárnyalni akarok,újra beleakarom magam vetni az ÉLETEMBE!Harryt akarom,és a közös jövőnket!!!

-Ez normális,de kérlek nyugodj meg!-simogatja Polly a hátamat,miközben a könnyeimmel a vállát áztatom.Ujjaimat szakaszosan vájom meleg kasmír pulóverébe és hisztérikusan zokogok,miközben a gondolataim egyre csak az...álmom körül járnak.Fáj.Fáj elhinni,hogy semmi nem létezett!

Enyhén észlelem,hogy az ajtó kinyílik és valaki egyenesen hozzám szalad.Karjait erősen körém fonja,illata megérinti az elmém.A könnyeimtől nem látok,mégis egy pillanatra elhiszem,hogy Ő az.De nem...
-Beky!Egyetlenem!Végre újra itt vagy velem!-szorít még jobban.Karjaim ernyedten esnek le válláról.Még jobban zokogok.-Mi baj?Polly,mi van vele?-kérdezi ijedten.Nem akarom a közelemben tudni....senkit nem akarok,csak a göndör haj tulajdonosát.Noelre nincs szükségem!Durván eltolom magamtól,nem akarom látni!


8 hónappal később


Esik.Megint esik!Az időjárás mostanában borzalmas!Nem lehet élvezni a kinti levegőt,hiszen folyton esik!Olyan,mint az életem!Sorozatosan érnek a balszerencsék.Először a repülőgép baleset,ami azóta is kísért.Az emlékeimben ott él a zuhanás pillanata és a fájdalom,ami földet éréskor belém hasított.Kicsivel azután,hogy végre kiengedtek a kórházból,egy haláleset rázta meg az életemet,amely már soha nem lesz ugyan az.

Megtudtam,hogy Daniel nagybátyámnál daganatos betegséget diagnosztizáltak abban a hónapban,amikor kómába estem.Ahogy értesült a balesetemről,azonnal Párizsba utazott,hogy láthasson.Az egyik délután,amikor ő vigyázott rám,rosszul lett.Az orvosok persze rögtön kivizsgálták és kiderült,hogy rákos.Tüdőrák,amely már az egész szervezetét megtámadta.Áttétes volt.Maximum félévet jósoltak neki,de több,mint 8 hónapig bírta.Az utolsó két hónapja igaz már kész szenvedés volt.Nem bírt enni és minden percét kezelésekkel töltötte,amelyek semmit sem segítettek neki.Kínlódott,mígnem Augusztus elején végleg lehunyta szemeit és már soha többet nem nyitotta ki.

4 hónapja élek Londonban.Nagybátyjám végrendeletében a lakását rám hagyta,és egy levelet is címzett hozzá:

/ZENE/

"Drága Becky,egyetlen unokahúgom!

Annyi filmet láttunk már együtt,amiben búcsúlevelek voltak.Te már akkor is sírtál!Most viszont kérlek ne áztasd el a papírt!Mosolyogj!

Igaz,hogy Én már nem lehetek veled,már nem biztathatlak,nem támogathatlak,de a szívedben mindig ott leszek!Mosolyogj,mert az élet megy tovább,még ha nélkülem is.Emlékezz arra,amit mindig mondtam neked!Legyél bátor és nézd az életet pozitívan!Szerezd meg,amit a sors neked szánt!Küzdj az álmaidért!És ne hagyd,hogy az a ficsúr szépfiú szomorúvá tegye a szívedet!

Már bizonyára tudod,hogy a londoni lakásomat a nevedre írattam és kifizettem mindent.Ezzel legalább nem kell majd törődnöd!Amikor kislány voltál,annyiszor elmondtad,hogy ebben a városban szeretnél élni,álmodoztál arról,hogy főiskolára mész és itt alapítasz családot.Gondoltam segítek!Most már van egy lakás,amiben élhetsz.A Te dolgod,hogy OTTHONNÁ varázsold!Remélem,hogy a szellemem nem jár majd oda kísérteni,vagy hasonlók.

Kívánom,hogy élj boldogan,és soha ne felejtsd el a te drága nagybátyjádat,aki mindig szeretni fog!Gondolj rám nyugodtan,ha az segít,mert tudom,hogy nem lesz könnyű elfelejteni.Viszont verd ki a fejedből betegségem pillanatait!Emlékezz arra,amikor az állatkertbe vittelek,amikor nagyokat nevettünk és hajnalig filmeztünk.Vedd elő a képeket,amelyeket a hálószoba szekrény harmadik fiókjában őriztem,és elevenítsd fel a szüneteket,amiket nálam töltöttél.Nézegesd őket és gondolj Rám.Mutasd majd meg a gyermekeidnek és mesélj nekik Rólam!

Vigyázz magadra és az öcsédre,meg mindenkire,akit ilyenkor fel szoktak sorolni.És fontos,NE SÍRJ!!Mert nem tűnök el örökre!Egyszer majd újra találkozunk!Addig pedig innen,fentről vigyázok rátok!

Hatalmas ölelést küld: DANIEL BÁCSIKÁD! "


Ezek voltak azok a sorok,amelyek láttán sírva fakadtam.Amikor a levelet a kezembe adták,Daniel bácsit két napja végső nyugalomra helyeztük.A halála után sokáig olyan voltam,mint egy zombi.Senki sem segíthetett rajtam,nem könnyíthették a fájdalmamat!Akkora űr tátongott a szívemben,amelyet képtelenség volt betapasztani.Még szükségem lett volna rá!Önző vagyok,tudom!De akkor is azt akartam,hogy mellettem legyen!Ugyanis világéletemben Dan bácsi volt az egyetlen,aki vissza tudta hozni az életkedvemet.Tudom,hogy jobb neki odafent,hiszen láttam mennyire szenvedett,mégis azt kívánom,bárcsak velem lehetne még.

A mai napig eszembe jut,hogy milyen lehetne az életem.Sokszor alszom el úgy,hogy azt kívánom,bárcsak ne kelnék fel.Nem azért,mert megakarok halni,hanem azért,mert vannak jobb dolgok,amiket eltudok képzelni.Olykor eljátszadozom a gondolattal,hogy tényleg Harry felesége vagyok.Már bizonyára a gyermeke anyja lennék,és Daniel bácsi boldogan és egészségesen játszhatna a gyermekemmel.Olyan hatással lenne rá is,mint rám volt!Segíthetne abban,hogy jó ember legyen belőle.

De nincs férjem,sem gyermekem,se nagybácsim!

Egyedül élek Londonban,a saját házamban,amelyet Dan hagyott rám.Egyetemre járok és magyar szakon tanulok.Valamint a felgyülemlett "emlékeket" papírra vetem.A hobbim a könyvírás lett.A szeptemberi hónapot teljes egészében az írásnak szenteltem,a tollamból szinte ömlöttek a gondolatok.Később kerestem egy kiadót,aki szerint "az írásaimban van jövő és a melankólikus történetek igen keresettek napjainkban".Ez volt az első dolog aminek örültem,már hosszú idő óta.Nem az boldogított,hogy híres lehetek,hanem az,amit eljuttathatok az olvasóimnak.A művem üzenete az egyetlen lényeg:

Ne az álmaidban élj,hanem a jelenedben!Ne gondolkodj túl sokáig és csak magadba vess hitet.Hitet ahhoz,hogy az életed-bármi történjék is-haladhasson tovább!

És ennyi!Ez volt az utolsó rész....remélem mindenkinek tetszett,noha "kissé szomorkásra" sikerült..:') btw:én is sírtam,míg írtam so semmi probléma..:")

Még majd érkezek egy összefoglalóval,amelyben különlegességeket tudhattok meg a blogról.:) Ehhez a részhez pedig szeretnék rekord mennyiségű kommentet!És aki komizik(remélem minden rendszeres olvasóm) attól szeretném kérni a véleményt erről a fejezetről,vagy akár all in one,egyben az egész blogról.:) Valamint,hogy olvasnátok e még tőlem,ha igen esetleg ötlet foszlányokat is szívesen fogadok,amit majd beleépíthetek a sztoriba.:)

Jók legyetek,sok sok Puszi! :) <3 KOMIZNI ÉR MINDEN RENDSZERES OLVASÓNAK ÉS IDE LÁTOGATÓNAK!!!


UI.: Majdnem elfelejtettem!.XD A komizók egy játékban vehetnek részt,ami a történetről fog szólni.Az első helyezettet díjazom is!.:) A részleteket megtudhatjátok a következő bejegyzésemkor! szóval gyerünk,én ezzel mondanék köszönetet az olvasóimnak!HAJRÁ

85.fejezet
/UTOLSÓ ELŐTTI RÉSZ!!!/

"EGYÜTT!!"

Sziasztok!
55 000 oldalmegtekintés és 40 rendszeres olvasó!!! Azt hiszem mindjárt sírok! :'D Annyira imádlak Benneteket és köszönöm,hogy itt vagytok velem már nagyon régóta! <3 A résszel siettem,ahogy tudtam,remélem tetszeni fog! Már nincs sok hátra!

UI.: A komikat azért továbbra is várom! :*

2015.Augusztus 25. (Kedd)

02:23

*Liam szemszöge*

Esküvő.....Erről a szóról két boldog ember jut eszembe:egy nő és egy férfi.Olyanok,akik egy gyors megismerkedés után,vagy akár lassú,alapos ismerkedés végeztével elkötelezik magukat és örökké együtt lesznek.Esküvő....Egy boldog nap,amelyet a szerelmes pár a szeretteivel tölt el,összekötik életüket.Az esküvő egy olyan nap,amelyen két út összeforr és többet nem válik el.

A mai nap egy ilyennek voltam tanúja.Az egyik legjobb barátom elkötelezte magát és biztos alapra állította jövőjét.Ő tette jól!Most itt vagyunk,de semmi sem biztos.A srácokkal szeretjük egymást,de bármikor jöhet egy hatalmas akadály,amit talán már mi sem leszünk képesek átlépni.Akkor viszont minden szétesik majd,és nekünk-Zaynnek,Niallnek,Louisnak és nekem-nem lesz ilyen biztos alapunk.Harry már soha nem fogja az egyedüllét szindrómát tapasztalni,hiszen neki már ott van Becky és pár hónap múlva ott lesz egy csöppség,aki apának hívja majd.Talán ez a legszebb az egész életben.Amikor tudod,hogy van valaki a hátad mögött,aki mindig támogat majd,amíg világ a világ!

-Hé!Nagyon elméláztál!-ült le mellém jókedvűen Louis.Amióta elkezdődött a buli,azóta folyamatosan táncol,hol Harryt rángatja,hol Beckyt,hol egyszerre mind a kettőjüket.Soha nem fog elfáradni!
-Csak gondolkodtam...a mai nap egy fordulópont a mi életünkben is,nemcsak Harryében.-mondtam még mindig bambulva.
-Jah!-vágta rá.-Innentől úgy kell vigyáznunk Beckre,mint a szemünk fényére!Aztán a babára is!Harry meg férj lett!-röhögött.
-Nem!Nem így értem!Vagyis persze,vigyáznunk kell mindkettőjükre és Harry tényleg férj lett,de...-kezdtem bele,de itt egy pillanatra elhallgattam.Ha kimondom a következő szavakat,sokkal valósabbnak tűnnek majd.-...De Harry az első,aki komolyodni kezdett.Ha választás elé kellene állni,már nem minket részesítene előnyben....ez pedig azt jelenti....-nyeltem egy nagyot.Nem akartam ki mondani!
-....azt jeleni,hogy a banda nem lesz örökké egy csapat!-fejezte be helyettem Louis,én pedig bátortalanul bólintottam.-Igen,tudom.Már egy ideje a fejembe véste magát ez a gondolat.Amikor Becky az éltünk része lett,azonnal megszerettem,de nyilvánvaló volt,hogy a feje tetejére állít majd mindent.Nézd csak meg Harryt!-bökött a tömeg felé.Középen Harry és Becky táncoltak.Boldogak voltak!Harry mindkét kezével Beckyét fogta,hol eltolta magától,hol pedig közel rántotta,így táncoltak a ritmusos zenére.Mind a ketten hatalmasakat kacagtak és csillogó szemmel nézték a körülöttük lévő embereket,és egymást.Friss házasok,férj és feleség.-A régi csapodár fiú,aki sehol nem találta a helyét,most a feleségét táncoltatja és mindennél boldogabb.Megváltozott!És ha minden jól megy,hamarosan mi is így járunk!-nézett rám halványan mosolyogva.-Lassacskán a mi fejünk lágya is beérik és akkor már semmi nem lesz a régi.Ahogy a magánéletünk a helyes kerékvágásba terelődik,úgy lassacskán leáldozódik a One Direction-é.-ahogy ezeket a szavakat kimondta,a szívem hatalmasat dobbant.Nem akarom,hogy a banda már ne zenéljen együtt.Nem szeretném elveszíteni a milliónyi rajongónk támogatását,szükségem van rájuk.Kell,hogy tudjam,szeretnek!Nem akarom feladni az álmomat,amit már látszólag megvalósítottam.Örökké azt akarom csinálni,amit most!Zenélni akarok a legjobb barátaimmal.Érezni akarom a lüktetést az ereimben,amikor kiállok a színpadra,a zene elindul és lányok milliói kezdenek sikítozni,mert szeretik amit csinálok.A zene összeköt Bennünket!Bárcsak mindig így maradna!De egyszer sajnos mindennek vége szakad...ez az élet rendje!

Amint mi ilyen komoly témákról beszélgettünk,a többiek jól érezték magukat.El és Danielle jobb oldalt dobálták magukat,Perrie Zaynnel nevetgélt valamin,Polly és Niall pedig vonatozást indított.A sor hamarosan óriási lett,mindenki énekelt és táncolt,miközben haladtak előre.A sor vezetését átvette az ifjú pár.Egy pár perc múlva már csak mi ketten maradtunk ülve,ami Beckynek hamar szemet szúrt.
-Srácok!Mi ez a nagy kedvtelenség?!Az esküvőmön nem vághattok ilyen fancsali arcot!-ugrott mellénk nevetve.Már teljesen ki volt pirosodva a táncikálástól.-Mi a baj?
-Semmi!-vágtuk rá Louissal.Nem akartuk ecsetelni neki,hogy a zenekarunk jövőjét vázoltuk fel az imént és elég elkeserítő volt.Lévén,hogy ő is szereti az együttesünket,nem hiszem,hogy feldobná a hír,hogy nem leszünk örökre együtt.
-Akkor meg gyertek vonatozni!-fogott kézen mind a kettőnket és beráncigált a sorba.Louissal elmosolyodtunk.Azt hiszem ugyanarra gondoltunk mind a ketten.Igaz,hogy a banda nem lesz örökké együtt,de lesz valami,ami nem fog változni.A barátságunk!Harry,Becky és a többiek mindig velünk lesznek,történjék bármi!

04:50

*Harry szemszöge*

-Oké!Most már elég lesz!Ülj,le!-ragadtam meg Becky karját,mert kezdtem úgy érezni,hogy túl sok lesz az ugrálásból.
-Na!!Ne már!Harry!-nyavajgott.Éppen valami régi osztálytársaival táncolt.Egy negyed órája van velük,de folyamatosan beszélnek,miközben nem állnak meg.
-De!Ideje lenne pihenned!-szóltam rá és lenyomtam a legközelebbi székre.
-Nem vagyok fáradt!-mondta szemöldökét ráncolva,majd öntött magának egy pohár vizet.
-Akkor miért van kipirosodva az arcod,miért veszed ilyen gyorsan a levegőt,és miért nyeled  le egy korttyal azt a pohár vizet?-néztem rá okoskodva.Letette a poharat,majd egy nagy sóhajtással nyugtázta,hogy igazam van.-Jól vagy?
-Igen.-mosolygott rám.-Mind a ketten jól vagyunk,nem kell ennyire aggódnod miattunk!-fogta meg a kezemet.
-De aggódom,mert nem akarom,hogy neked vagy a babának baja essen!Nem tesz jót ennyi ugra-bugra.Pihenned kellene!-simítottam ki egy tincset az arcából.-Egyébként meg nem is ettél rendesen!Ebben a korban rendesen kell táplálkoznod,mert...
-Úristen!-kapta a kezét a szájához.Ijedtemben azonnal rákérdeztem,hogy "mi az".-Te titokban elvégezted az orvosit?!!-nézett rám nagy szemekkel.Én meg hirtelen nem értettem,hogy miért mondja.-A férjem orvos!Dr.Harry Styles!Aki szakértője a terhességeknek!-vigyorgott rám.
-Na!!-nevettem fel.
-Ne aggódd már túl!Jól vagyok én is és a kicsi is!Semmit nem vesz észre az egészből.Én pedig mindennél boldogabb vagyok,úgyhogy megyek vissza táncolni!És,ha már úgyis minden mozdulatomat szemmel tartod,igazán jöhetnél velem!-mosolygott huncutul,összekulcsolta a kezünket és elindult a tömeg kellős közepébe.Ahogy a srácok észrevették,hogy megint a táncparketten vagyunk azonnal mellénk csapódtak és együtt bolondoztunk tovább.

*Becky szemszöge*

Apuci aggódik!Méghozzá nem is kicsit.Amíg én próbáltam jól érezni magam a saját esküvőnkön,folyamatosan éreztem magamon a figyelő tekintetét,egy percre sem hagyott szem elől.Ez nem baj,sőt,talán még örülök is neki.Ez azt jelenti,hogy mind a ketten fontosak vagyunk számára.Másrészről pedig,ha úgy érezném,hogy nem tesz jót a babának a sok táncolás,nyilván abbahagynám.Nem vagyok annyira felelőtlen!

Az esküvő egyébként fergeteges!Mindenki nevet,tapsol és énekel,a hangulat még mindig fenomenális,pedig már lassan hajnali 5 lesz.A torta felvágása után szerencsére lekerült rólam a menyasszonyi ruha,amit ugyan nagyon imádtam,de pár benne töltött óra után,már kezdett melegem lenni,és a súlya sem volt kevés.Ezért,amikor felvettem a kék menyecske ruhámat,nagyon megkönnyebbültem.A mozgás is sokkal könnyebb volt benne,szellősebb volt,valamint lazább.Nem szorított annyira,mint a fehér,fűzős darab.Sokkal kényelmesebb volt!

Már pont kezdtem fáradni,amikor a teremben felgyúltak a fények és Niall lépett a színpadra,Louissal az oldalán.Harryvel egymásra néztünk,majd megrántottuk a vállunkat és kíváncsian vártuk a folytatást.Nem tudtuk,hogy mi következik,mert Niall és Louis hajnali beszédje-vagy akármije-nem volt benne a tervezett programban.
-Khm!-köszörülte meg igen diszkréten Louis a torkát.Erre természetesen mindenki a színpad felé fordult és figyelt.-Kedves násznép!-Kezdte vigyorogva.-Bizonyára sokan tudjátok,hogy a galambom és Becky nem tétlenkedett az esküvő előtt,hiszen sikerült veteményezniük!-vigyorgott.Mi,a többiekkel együtt pedig nem értettük,hogy miről van szó.-Szóval,hogy Harry elvetette magjait Beckyben!-magyarázta meg erősen artikulálva,közben pedig annyira húzgálta a szemöldökét,hogy egy pillanatra azt hittem,hogy a tarkójára csusszan.A magyarázat megtette a hatását,mindenkiből előtört a nevetés.
-Na ezt jól körülírtad!-kiabálta be röhögve Harry.
-Nem beszólni!Inkább gyertek fel ide mellénk!-invitált a színpadra.Harry előrement,és maga mögött felvezetett a színpadra,míg a fiúk mellé nem kerültünk.-Na szóval,ott tartottam,hogy mivel hamarosan babájuk lesz,nem lesz sok szabadidejük.Ezért úgy gondoltuk a fiúkkal -Zaynnel és Liammel együtt-,hogy most van itt az ideje a kikapcsolódásnak.
-Közösen befizettünk Benneteket egy két hetes tengerparti pihenésre!-bólintott büszkén Niall.-Méghozzá nem is akármilyenre.Távol lesz mindentől,és nem fog Benneteket zavarni senki,ugyanis a szigeten egy árva lélek sem lesz.Vagyis de,egy pincér,aki majd kiszolgál titeket!-mosolygott.Én a szám elé kaptam a kezemet és hitetlenül hol kapkodtam a fejemet Louis és Niall között,hol pedig Zaynt és Liamet kerestem a szememmel.Egy saját sziget két hétre!Elképesztőek!-A gépetek pontosan 30 perc múlva indul.-tette hozzá Niall.
-Mi?!-néztem rá hitetlenül.-Harminc perc??! Annyi idő alatt haza sem érek!-háborogtam,amin mindenki jót derült.
-Zayn és Liam már mindent elintéztek.Becsomagoltak nektek és kint vár a kocsi,ami a reptérig visz,ott pedig már ott van a magán repcsitek!-imitálta Louis a kezével,ahogy felszáll egy repülőgép.
-Wáow!-nyögte ki Harry.-Köszönjük!Nagyon szépen köszönjük!-veregette meg Louis,majd Niall vállát.
-Jajj istenem!El sem hiszem! 2 hét távol mindentől!-ugrottam Louis nyakába.
-Bizony!De azért valld be,hogy ÉN hiányozni fogok!-vigyorgott.
-Hát hogyne!-bólogattam.
-Na?! Milyen ötletet eszelt ki a te egyetlen legjobb fiú barátod?!-veregette a mellkasát büszkén Niall.
-Szuper!Tényleg nem tudom,hogy mit mondjak!Köszönöm!-mosolyogtam rá őszintén,majd jó szorosan megöleltem.
-Nincs mit!-ölelt ő is.Niall tényleg mellettem volt végig.És azért is hálás vagyok neki,mert a legjobb barátnőmre vigyáz.Niall sokat jelent nekem...talán egy kicsit többet,mint a többi fiú a bandából....ő a másik legjobb barátom!

Mivel nem győztem hálálkodni,lassan terelgetni kezdtek engem és Harryt a kijárat felé.Sietnünk kellett,hiszen volt 20 percünk,hogy kiérjünk a reptérre.Kicsit megsirattam a távozásunkat egy pár emberrel együtt-és igen,itt természetesen anyukámat és anyósomat értem-,és kétségeim voltak a ruhák pakolásának eredményességével,de nagy nehezen beültünk az autóba.
-Sziasztok!-integettünk Harryvel az ablakon keresztül,amikor elhajtott a sofőr az épület elől.Harry megragadta a derekamat,lerántott az ülésre és a száját az enyémre tapasztotta.A hirtelen cselekedetétől meglepődtem,ezért kellett pár másodperc,amíg kapcsoltam.A kezemet a hajába vezettem és visszacsókoltam.
-Ez mi volt?!-nevettem,amikor elváltak ajkaink.
-Kíváncsi voltam,hogy milyen,amikor megcsókolom a feleségemet!-mosolygott büszkén.A FELESÉGÉT!ENGEM!Jajj,még mindig olyan hihetetlen!!!
-És?-kacérkodtam.
-Hmm...-gondolkodott.-Határozottan kellemes.És csak az enyém!-tette a kezét a hasamra,és megint megcsókolt.Kétségtelenül szép heteknek,hónapoknak,éveknek....életnek nézünk elébe!EGYÜTT!!

84.fejezet

"Már nem veheti el tőlem senki!"

Hey!..:)
Tudom,hogy nem sűrűn hozom a részeket,de azért ti is lusták vagytok ám!.:D ejnye,bejnye!!Szeretném,ha komiznátok,mert már nem sok van hátra és tényleg számít a véleményetek.Nem akarom a részeket a komik számához kötni,megy ez nektek magatoktól is..:P
Viszont el kell mondjam,hogy végtelenül hálás vagyok nektek!Annyian jártatok már nálam,hogy tényleg meg melengetitek a szívemet,ezeken a hideg,esős napokon!Szóval köszönök mindent!!

Hajrá és jó olvasást!! :*

 2015.Augustus 24.(Hétfő)

14:02

*Harry szemszöge*

Ha valaki-legyen az családtag,barát,rajongó,ismerős vagy ismeretlen- tavaly nyáron azt mondja nekem,hogy "Hé haver!Egy év múlva megházasodsz!" gondolkodás nélkül a képébe röhögök.Legmerészebb álmaiban sem gondoltam volna,hogy ilyen lesz,ha valakit teljes egészében a magaménak tudhatok.Az a kellemes melegség,amely mindahányszor végig fut a hátamon,egészen fel a tarkómig,most már soha nem fog elmúlni,hiszen Becky velem marad.A házassággal papíron is összekötjük az életünket,a baba pedig egy olyan kötelék lesz közöttünk,ami mindennél erősebben tart majd össze minket.

Ahogy felcsendült a már jól ismert zene,felemeltem a fejemet és azonnal elmosolyodtam.Becky belekarolva édesapjába,lassú és kecses léptekkel haladt felém.A köztünk lévő távolság hosszabbnak tűnt,mint amennyi valójában volt.Egyszerűen nem bírtam kivárni,hogy odaérjen,megfoghassam a kezét és már soha ne engedjem el.Körbe pillantottam és minden arcon elégedettséget láttam.A mai nap valami megszokottnak,mégis egy egészen új dolognak a kezdete.Ezt mindenki tudta és érezte.
-Szia.-mosolygott rám Becky,amint megállt előttem,én pedig csak vissza mosolyogtam.James elengedte Becky karját és felém fordult.
-Vigyázz rá!-tanácsolta,én pedig bólintottam.Már az első naptól fogva ezt hajtogatja nekem.Nem felejtem el!James megfordult és helyet foglalt az első sorban a fia és a felesége mellett.

Én is megfordultam és jelentőségteljesen mosolyogtam Beckyre,majd igyekeztünk a papra figyelni,aki éppen belekezdett a szokásos mondandójába.Mind a ketten egyre vártunk.Nem érdekelte egyikünket sem a sok felesleges beszéd.Nekünk nem kellett megbizonyosodjunk arról,hogy jóban rosszban egymás mellett leszünk,ugyanis ez eddig is így volt.Már nem kellett az eskünket csiszoljuk,mert tudtuk,hogy bármit megígérünk egymásnak a boldogságunk érdekében.Szükségtelen volt a mondat,miszerint "Van-e bárkinek ellenvetése?Akinek nincs,az szóljon most,vagy hallgasson örökké!".Senki nem szólt egy szót sem,nem ugrottak be az ajtón,hogy megakadályozzák az egybekelést....Semmi nem történt. Minden úgy ment,ahogyan kellett.És végre elértünk a várva várt szavakhoz.
-Harold Edward Styles.Akarod-e feleségedül Rebecca Jane Morris-t?-tette fel a nagy kérdést a pap.
-Igen,akarom!-válaszoltam gondolkodás nélkül.Igazából soha nem hittem,hogy ilyen könnyen kimondom majd,de az elkötelezettség nem is rossz dolog.
-Ígéred-e,hogy jövendőbeli feleségedet tisztelni és szeretni fogod,amíg a halál el nem választ?-folytatta.
-Ígérem!-bólintottam határozottan.
-Rebecca Jane Morris.Akarod-e hites férjedül Harold Edward Styles-ot?-fordult Beckyhez.Egy pillanatig hallgatott,az én szívem pedig kihagyott egy ütemet.Ijedtemben azonnal felé néztem,de csak arra várt,hogy a szemembe nézhessen.
-Igen!-mondta ki mosolyogva,a szívem pedig hatalmasat dobbant.
-Ígéred-e hogy jövendőbeli férjed mellett leszel jóban rosszban,amíg a halál el ne választ tőle?
-Ígérem!
-Ezentúl férj és feleség vagytok!Megcsókolhatod a menyasszonyt!-mondta a pap,az utolsó mondatot nekem címezve.Fülig érő mosollyal fordultam a Becky felé,megfogtam az arcát,a másik kezemet óvatosan a hasára tettem és megcsókoltam.Abban a pillanatban a világ megfordult körülöttem,és egy hatalmas kő esett le a vállamról.Már nem veheti el tőlem senki!

Belemosolyogtam a csókunkba,ahogy megütötte a fülemet az üdvrivalgás.Az összes vendég egyszerre kezdett tapsolni és fütyülni.A fényképezőgépek kattogtak,a szüleink könnyes szemmel ugrottak mellénk,hogy gratuláljanak.Nem sok mindent értettem abból,amit nekem mondtak,csak vigyorogtam és Bekcyt bámultam.A feleségemet!A saját feleségemet!!Csak az enyém!

Amikor beléptünk a terembe,ahol az ételeket szolgálták fel,felcsendült a zene,amivel hivatalosan is megkezdődött a lakodalmunk.

*Becky szemszöge*

/ZENE/

Megfogta a kezemet és a táncparkett közepére vezetett.Egyik kezével átkarolta a derekamat,a másikkal pedig egymás kezét fogtuk.Szabad kezemet a vállára tettem és gyengéden simítottam végig a puha inggallér anyagán.Ahogy elindult a zene,lassan táncolni kezdtünk.A lábunk magától siklott a lágy ütemre.Teljesen átéreztük a zene hangulatát.Decemberben találkoztunk és most itt állunk.Emlékszem,amikor majdnem lekéstem a Londonba tartó járatomat,kétségbeestem.És akkor még csak nem is sejtettem,hogy így alakul majd az életem!Mindenem meg van,amire csak szükségem lehet.A barátok,a boldogság,a család.Valaki,aki biztonságban tart és mindig vigyáz rám.Valaki,aki mindig az életem része lesz és az emlékeim róla szólnak majd.Olyan emberek között vagyok egy olyan helyen,ahol mindig is lenni akartam!Az álmaimban!ott,ahová való vagyok! Azzal,akivel lennem kell!

Amikor erőteljesebb lett a zene,mi is felgyorsultunk és határozott léptekkel haladtunk körbe-körbe.A vendégek jobbra balra ringatóztak,majd páronként csatlakoztak hozzánk.Először a szüleink álltak minket körbe.Őket követte Polly és Niall,majd Louis Eleanorral,utána Liamék végül pedig Zayn és Perrie és az összes többi ember.Mindenki táncolt.Miközben a fejemben folyamatosan azt skandáltam,hogy "egy,két,há....egy,két,há....egy két há....",nehogy elrontsam a nyitótáncunkat,újra meg újra lejátszottam az elmúlt hónapok eseményeit.A találkozás,az ismerkedés,az együtt töltött idő,a közös élmények...minden olyan nagyszerűnek tűnt.Mintha tényleg egy mese főhősei lennénk.A herceg és a hercegnő.És ahogy Harry szemébe néztem,tudtam,hogy minden egyes ígérete igaz,és szeretni fog.Nem vagyok annyira naiv,hogy azt higgyem,mindig minden simán fog menni,mert igenis lesznek bökkenők.De,ha idáig eljutottunk,tudom,hogy menni fog.Jöhet ezer rajongó,és egymillió ok,ami szétválaszthat bennünket,de Harryt már nem veheti el tőlem senki.Ő már csak az enyém.

Amint a zene új lassú ütemre váltott,mi is lelassítottuk lépteinket,a végére pedig egymás karjaiban ringatóztunk,amíg a vendégek vágyakozva néztek bennünket.Kétségtelenül életem legszebb percei voltak!

BTW:Beteg lettem,szóval lehet hozok még a héten egy részt,és már tényleg nincs sok hátra.A következő már lehet a vége.De maximum 3 rész és DONE! (:(

83.fejezet

 "Visszaszámlálás indul..."

2015.Augustus 24.(Hétfő)

/2 nappal később/

11:09

*Polly szemszöge*

-Ne!Az nem lesz ott jó helyen!-mutatott az egyik asztalra Becky.-Hé!Hogy áll ez a széksor?Nektek ez egyenes?!-kérdezte az egyik srácot, aki pakolt.-És ezzel a szőnyeggel mi lesz?Ha így marad,felbukok benne a kivonulásnál.
-Bocsánat, Miss Morris!Azonnal megigazítom,csak eddig...-kezdett bele Ronald.
-Nem érdekel, mit csináltál eddig...ezt előtte kellett volna!Jártál te már magassarkúban és uszályos ruhában?!Mert szerintem nem!-háborgott barátnőm.-És ez a ...-kezdett bele a következő probléma ecsetelésébe,de úgy döntöttem,hogy közbeavatkozok.
-Oké!Bocs, Ronald,csináld tovább a dolgodat,én majd megigazítom ezt a szőnyeget!-ajánlottam fel, majd lehajoltam és 2 cm-rel arrébb húztam a fehér,lila anyagot-Jó lesz?-kérdeztem,amikor felegyenesedtem.Csak úgy megjegyzem,hogy szerintem a szőnyeg tökéletesen állt, de adtam Becky pszichéjére.
-Igen,köszi.De ez nem a te dolgod lett volna!-szögezte le.
-Nem, valóban.Viszont az az én teendőim közé tartozik,hogy elvigyelek készülődni.És Kate is megérkezett,te meg nem is köszöntötted!-magyaráztam és már húztam is magammal.
-Jujj,Kate-ről teljesen meg is feledkeztem!-csapott a homlokára.-De még le akartam nézni a konyhára,hogy minden kész van-e.-fordult volna meg,de nem engedtem.
-Nem kell neked semmit megnézni!Itt van Lou,hogy kisminkeljen,megcsinálja a hajad és felöltöztessen.Majd a szüleid és a többiek felügyelnek idekint,mert TE most velem jössz!-közöltem vele.Sajnos Becky hajlamos túlaggódni a dolgokat,ebben hasonlít az anyukájára.De sebaj,azért vagyok én,hogy segítsek kézben tartani a dolgokat.Az esküvő három óra múlva kezdődik és Becky még sehol sem tart.Már fent van hajnali 5 óta és folyamatosan pörög.Nem tudom,hogy bírja!És még így terhesen sem képes elfáradni.Amikor fiatalabbak voltunk,akkor is ilyen volt.Az iskolában mindig ugrott mindenki kérésére,bár néha húzta a száját,mindent megcsinált.Állandóan volt mit csinálnia!Na..nem,mintha nekem ne lett volna,de én nem szerettem,ha kapkodni kellett.Hát igen...Becky és én nem vagyunk egyformák!

-Hé,szia!Hogy van az én majdnem feleségem?-vigyorgott Harry és egy gyors csókot nyomott barátnőm szájára,miközben éppen befelé indultunk.Reméltem,hogy nem futunk vele össze,mert így nem haladunk sehová.De nem jött össze.-És te pici pocaklakó?Jól vagy?-hajolt le Becky hasához és oda is nyomott egy puszit.-Hiányzott apuci!-tette oda a fülét.

-Jajj Harry!Egy négy hónapos magzat biztos nem hiányolja az apját,akit mellesleg még nem is ismer!-vágtam rá.Nagyon aranyosak voltak,de én nem bírom a túlzott nyáladzást.Azonkívül halad a nap,de mi nem jutunk egyről a kettőre.-Búcsúzzatok el egymástól,ugyanis a szertartás előtt már nem találkozhattok.-mondtam határozottan.
-Jobb,ha megyek készülődni,mert különben kócos hajjal és szabadidő naciban kell elvenned.-nevetett Becky.
-Az nem számít!Úgyis te leszel a legszebb!-mosolygott rá Harry és újra megcsókolta.Mennyi felhalmozódott vágy!Mit csinálhatnak ezek,ha kettesben vannak?!Nem csodálom,hogy becsúszott a baba!-Akkor majd látjuk egymást!-intett Harry és gyors léptekkel odébb állt.

-Wáááá,Kate!!!!-kiáltott fel Becky és rég nem látott barátnőnk felé vetette magát,ahogy beléptünk a szobába.Ott voltunk mind a 1D barátnők és Lou is.

13:36

*Becky szemszöge*

Kicsivel kevesebb,mint 30 perc múlva Mrs.Styles leszek.Harry minden álmomat valóra váltja és ez a babával lesz teljes.Tegnap egyébként a szüleimnek is elmondtuk a nagy hírt.Apa könnyezett és nem tudta elhinni,hogy a kicsi lánya felnőtt lett.Miután közölte Harryvel,hogy mostantól kétszeresen kell figyelnie,mert kettőnkre kell vigyáznia,azt hittem túl vagyunk a nehezén,de nem.A következő problémát apa életkora jelentette.Teljesen fel volt háborodva,hogy ő márpedig fiatal ahhoz,hogy nagyapa legyen.Des,Harry apukája pedig büszke pillantásokat vetett a fia felé.Ő nem bánta,hogy nagyapa lesz.Hát,hogy anya és Anne mit gondoltak?Először szóhoz se tudtak jutni,utána egymás szavába vágva fejezték ki örömüket.Miután ezzel megvoltak,jöhettek a jó tanácsok,amelyeket két csoportba osztok:amelyeket már tudtam(például:ha a gyerek sír,baja van) és amelyeket elfelejtettem.Az utóbbiak annyira bonyolultak voltak,hogy úgy voltam vele,majd rájövök magamtól.Röviden mindenki boldog és büszke volt.Egyedül én aggódom magam halálra az esküvő miatt!

Egész nap ide-oda szaladgáltam és fontoskodtam.Erre leültetnek egy székre,hogy ideje készülődnöm,és azt mondják minden rendben lesz.Hát kösz!Ettől nem lettem nyugodtabb!Még annyi elintézni valóm van!És ÚR ISTEN!Remélem Louis nem hagyta el a gyűrűket,amiket Lux fog behozni.És vajon a menü is rendben van?Jajj,remélem nem ültettünk olyan embereket egymás mellé,akik ki nem állhatják egymást.És...

-Becky,létszíves húzd be egy kicsit a hasad!-szólt rám Lou,aki éppen a ruhám fűzőjét igazgatta.
-Nem tudom jobban!Az már a baba és nem levegő!-vágtam rá,mire mindenkiből kitört a nevetés.-Na,látjátok!Ezért nem akartam terhesen férjhez menni.Úgy érzem magam,mint egy aszalt gyümölcs.Meg fogok fulladni ebben a ruhában!-nyafogtam.Igen,hisztis voltam, meg terhes,ráadásul éhes,nagyon ideges és a ruha iszonyat meleg volt.
-Becky!Ezt hagyd abba!Te álmodozol erről a napról,amióta benőtt a fejed lágya.Viseld is el akkor!-szólt rám Polly.A hangneme határozott volt és mintha egy kicsit ő is ideges lett volna.Elmosolyodtam és jó szorosan megöleltem.-Hm,ez érdekes.Most szidtalak le,te meg ölelgetsz?Ezt mégis mire véljem?-nevette el magát.
-Ez egy "Köszönöm" ölelés.-mondtam,de mivel láttam,hogy nem érti,ezért folytattam.-Polly,te vagy a legjobb barátnő a világon!Mindig mellettem voltál ezalatt az idő alatt,terelgettél és segítettél,hogy mindig a földön járjak,igaz néha kissé drasztikus módszereket használtál.-nevettem el magam.-De összességében hatásos volt.És a lényeg,hogy nélküled most nem lennék itt.Szóval, köszönöm!-mosolyogtam rá könnyes szemmel.Meghatódtam,hiszen most mégis lezárul egy korszaka az életemnek,amit valljunk be,szinte teljesen Polly töltött be.Tudom ,hogy a barátságunk nem múlik el....sőt,talán még erősebb is lesz.De már akkor sem lesz semmi sem olyan,mint ezelőtt!Felnőttünk...Végérvényesen!
-Jaj,olyan hülye vagy!-ölelt meg és láttam,hogy őt is megérinti ez az egész....jó mélyen,legbelül.-Áj lóv jú!-súgta a fülembe direkt rosszul kiejtve.
-Áj lóv jú tú!-válaszoltam nevetve.És akkor nekem végem volt.Legördült az első könnycseppem.
-Hé!Ne sírj!elkenődik a sminked!-ugrott elém Gemma és fújkálni kezdte az arcomat.

-Gyere!10 perc múlva kezdődik a szertartás!-szólt be Perrie.
-Jesszus!-pánikoltam,de azért elindultam kifelé.A lányok lila koszorúslány ruhája tökéletesen ment a díszítéshez és a csokromhoz.Az ajtóban már várt rám apa,amitől megint majd nem rám jött a sírhatnék.A terhesség teljesen felzavarja az érzelmeimet-igen,legalább van mire fogni!
Amikor a szervezésben sorra került a díszítés,Harry mindent rám bízott,mondván,hogy jó ízlésem van.Ezért a végén az egész esküvő lila és fehér színben pompázott.Ahogy végig néztem a lila szőnyegen,és a fehér székeken-amin ott ültek a rokonaink,barátaink,ismerőseink-elégedettség töltött el.A virágok színe élénken virított az augusztusi napsütésben,a vendégek boldogan mosolyogtak.A sor végén pedig ott állt az a férfi,akivel leélem az életemet.
-Kész vagy?-kérdezte apukám mosolyogva.Zakatoló szívvel,izzadó tenyérrel és liftező gyomorral bólintottam.Visszaszámlálás indul...

Koszorúslányok ruhája

Becky csokra

Belső terem 1

Bevonulás

Asztaldísz

 

Belső terem 2

Torta :D

UI.: A komikat várom...ha lesz legalább 6 komi hozom a következőt..:P Hajrá,véleményeket!! :* <3 

82.fejezet

"5 hónap múlva"

HEY!!
Igyekeztem ezzel a résszel,ahogy csak tudtam.A suliban most van a diákok hete és igaz,hogy egy csomó program van,de tanulni legalább nem kell! :P És ez azt jelentette számomra,hogy egy ici-picit több lett a szabadidőm!Az első dolgom az volt,hogy beültem a gép elé és neki kezdtem ennek a résznek!Komolyan!.:D Viszont rossz hír,hogy a fordított blogomra már nem marad időm.:/ Bocsánat érte,de azt hiszem jobb,ha ezt folytatom!Ez a történet mégiscsak jobban a szívemhez nőtt már!És remélem,hogy nektek is!Apropó....
50 000 oldalmegtekintés!!!El sem hiszem!Annyira boldog vagyok!Már csak egy feliratkozót szeretnék,hogy meg legyen a 40 rendszeres olvasóm! Gyerünk lányok,fiúk! :D
Jó szórakozást ehhez a részhez,remélem tetszeni fog!A komikat várom! :) <3

2014.Augusztus.22. (Szombat)

10:42

*Harry szemszöge*

-Most vagy 15 hetes terhes,és ahogy látom,minden rendben van odabent!-mosolygott Dr.Michael Beckyre.
-Mennyi?!-álmélkodtam.Én ugyanis maximum 8 hetesnek gondoltam.És erre tessék!Egy hét és 4 hónapos!
-Akkor már az első tesztnél is terhes voltam.-gondolkodott hangosan Beck.
-Felírok pár vitamint,de azért figyelj oda magadra.Semmi alkohol,vagy cigaretta.Vigyél a szervezetedbe annyi gyümölcsöt és zöldséget,amennyit csak bírsz,ellenben kerüld a zsíros ételeket.2 hét múlva várlak vissza,de ha addig valami történik,vagy kérdésed van,gyere nyugodtan.-mosolygott az orvos.Becky bólintott,én pedig megígértem,hogy vigyázok rá,és már indultunk is kifelé.

-Szeretlek,szeretlek,szeretlek!!!-kaptam fel a váróterem kellős közepén és össze-vissza puszilgattam.Annyira boldog voltam,hogy egyszerűen nem bírtam magamban tartani!
-Harry,kérlek!Mindenki minket néz!-simított végig a hajamon.Körbenéztem és igaza volt.Viszont nem aggódtam,mert az emberek tekintete nem dühös,inkább kellemes volt.Egy csomóan mosolyogtak a reakcióm láttán és magukban örültek az örömömnek.Letettem Beckyt és megcsókoltam.
-El sem hiszed,hogy mennyire boldoggá tettél!-öleltem magamhoz.
-Azt hiszem,sejtem!-nevette el magát és egy csókkal fogta be a számat,mielőtt megint áradozásba kezdtem volna arról,hogy apa leszek.Hát igen...nagy rá az esély,hogy ez lesz a hét témája!

11:46

*Becky szemszöge*

5 hónap múlva megszületik a gyermekem!5 hónap múlva anya leszek!A hír úgy ért,mint egy villámcsapás...csak sokkal kevésbé fájt.Bár,még soha nem csapott belém a villán.Szerencsére!Őszintén szólva büszke vagyok magamra...arra a mosolyra,ami Harry arcán ékeskedik,amióta megtudta,hogy apa lesz belőle.Látni rajta,hogy boldog,engem is boldoggá tesz.A gyermekét hordom a szívem alatt...a MI gyermekünket.Egy darabkát kettőnkből.

-Jól vagy?-fordult felém Harry.
-Igen,tökéletesen.-bólintottam határozottan.-Pont,ahogyan 1 perccel ezelőtt is jól voltam!Meg 2 perce,meg 3 perce,meg...-soroltam nevetve.
-Jó,jó értem!Bocsi,csak féltelek!Mostantól kettőtökre kell vigyáznom!-pillantott mosolyogva a hasamra.
-Ne aggódj,teljes biztonságban vagyunk mind a ketten.Főleg,ha az útra figyelsz és nem a hasamra.Ha megmozdul ígérem szólok,bár ezt erősen kétlem.-mondtam viccelődve.Folyamatosan mosolyogtam,mert tetszett Harry viselkedése.-Hidd el,jól csinálod,ez ne aggasszon!De ha a terhesség hátralévő részében minden percben a hogylétem felől fogsz érdeklődni,ideg összeroppanást fogok kapni!-nevettem el magam.
-Oké,vettem az adást.Majd igyekszem nem az őrületbe kergetni!De nem ígérhetek semmit!Ezt az 5 hónapot csak kibírod!-húzta meg a vállát.Ezután megfogta a kezemet és az övével együtt helyezte vissza a sebváltóra.

-Öhm,Harry?Hová megyünk?-kérdeztem tőle,amikor simán elhajtott a házam előtt.Még csak le sem lassított!
-Hát a többiekhez!Azonnal el kell nekik mondanunk a jó hírt!Én nem bírom tovább magamban tartani!-lelkesült fel megint.Meg sem próbáltam megakadályozni,csak mosolyogva megráztam a fejem.Azonkívül én is be voltam zsongva,nem is kicsit.Pollynak tudnia kell,hogy keresztanya lesz!

11:51

-Kész vagy?-mosolygott rám Harry a "bandaház" bejárati ajtaja előtt.Még nem mentünk be,össze kellett szednünk magunkat.
-Nem,de menjünk!-indultam meg.Igen,ideges voltam!Hogy miért?Nos,gőzöm sincs!Igaz,hogy legjobb barátaimról van szó,de az ember nem minden nap közli velük,hogy babát vár!
-Halihó!-köszönt Harry,amikor beléptünk az ajtón.
-Na végre!Azt hittem,hogy soha nem értek ide!-ölelt meg Eleanor.-Kibékültetek,ugye?
-Igen!-vigyorgott Harry.És a többiek még nem tudták,hogy az a fülig érő mosoly nem csak a kibékülésünknek szól.
-Jó sokáig kimaradtatok!De hát ilyen ez a békülős szex,ugye galambom?-állt mellénk Louis és megveregette Harry hátát.
-Sajnos el kell keserítselek,semmi ilyesmi nem történt!Egészen mást csináltunk!-tettem a kezem Louis vállára.A többiek mind furcsán néztek,Louisnak pedig egyenesen leesett az álla,majd legörbült a szája.
-Csalódtam benned!!!-nézett "komolyan" Harryre.
-Na,na!Azért ezt még ne jelentsd ki!Várj még egy pár percet és egészen más lesz a véleményed!-vigyorgott tovább Harry,majd megindult a nappali felé,engem maga után húzva.A többiek tekintetén látszott,hogy halvány lila sejtelmük sincs arról,hogy miről zagyválunk össze-vissza.Na nem baj,mindjárt világos lesz mindenkinek!

Amikor beléptünk a helyiségbe észrevettem,hogy mindenki itt van.Ekkor eszembe jutott,hogy két nap múlva van az esküvő!Ezért már mindenki szabadnapot kért,készülődik és egyebek.És jesszus,holnap jönnek anyuék is!
-Üljetek le,mert mondani szeretnénk valamit.-közölte Harry a népes társasággal.Pollyval összenéztünk.A tekintete gyanakvó volt,azon gondolkodott,hogy mi történhetett.-Mondod?-kérdezte tőlem Harry,amíg a többiek elhelyezkedtek.
-Nem,mondd csak te!-hagytam rá.Egyrészt azért,mert annyira örült a dolognak,és nem bánom,ha ő mondja el a nagy hírt.Másrészt,mert valahol félúton a bejárat és a nappali között elhagytam a hangomat.Nem tudtam volna kinyögni egy épkézláb mondatot.Ez van!Izgultam,de nagyon!
-Oké!-állt a hátam mögé,és átkarolta a hasamat.A többiek követték Harry kezeit,majd értetlenül meredtek rám,hátha én értelmesebben elmagyaráznám,mert így nem értik.Harryre néztem,ő pedig folyatta.-Na szóval...igazából nem is tudom,hogy az ilyesmit,hogyan kell...tehát azt hiszem a legjobb az lesz,ha csak egyszerűen közlöm veletek.-mondta.Türelmetlen pillantásokat kapott válaszul.-Kisbabát várunk!-bökte ki végül,hatalmas mosollyal az arcán.

Egy pillanatig néma csönd szállta meg a nappalit és félő,hogy a szívverésem hangja is jól hallhatóvá vált.Azután két dolog is történt.Louis felugrott a kanapéról és hatalmas lendülettel indult meg felém.Harry pedig,hogy kivédje Louis ugrását(nehogy bajom essen)elém állt,ám megbukott a szőnyegben,ami miatt hasra esett.Pont Louis lába előtt.És mivel a répakirálynak nem volt ideje megállni,keresztben átesett Harryn.Amikor már készültem nevetni,hatalmas csörömpölés hallatszott a hátam mögött.Niall hátulról próbált megközelíteni,de ahogy átakarta ugrani a fotelt,elvesztette az egyensúlyát.Egy vázában akart megkapaszkodni.Az egyensúlyát megtartotta,de a váza darabokban hevert a földön.Ott álltam,terhesen a nappali közepén,Louis és Harry a lábaim előtt hevertek,Niall oldalra emelt kezekkel állt a váza darabkák felett,a fotelen ülő barátaim jobbra és balra kapkodták a fejüket,mert hirtelen nem tudták,hová figyeljenek.Polly pedig nyugodtan átlépte a padlón heverő fiúkat és megölelt.Na ekkor tört ki belőlem a nevetés!Rájöttem,hogy a viselkedésünk talán soha nem fog megváltozni,de ez így van jól!A baba egy olyan környezetbe fog születni,ahol mindig jó kedve lesz,lesz aki megvédje,aki támogassa.Lesz,aki szeresse és mellette álljon.És igen,olykor lesz,aki leszidja,ha valami olyat csinál,amit nem szabad.Jó kezekben lesz!

-Wáááá!El sem hiszem!-ölelt meg Polly.-Furcsa lesz,hogy anya leszel,de majd megszokjuk!-tette hozzá,majd arrébb állt,ugyanis időközben Louisnak sikerült feltápászkodnia és türelmetlenül bökdöste,hogy ugyan engedje már őt is gratulálni.
-Én ezt már sejtettem!-lépett elém Louis büszkén,majd ő is megölelt.Amikor már azt hittem,hogy engedi a többieket is,lehajolt és tovább beszélt,de nem hozzám.-Szóval miattad volt anya olyan durca!Egy csomószor nem nevetett a vicceimen.Jobb,ha ezentúl tiszteletben tartod Louis bácsikád humorát,te kis lurkó!-magyarázta a hasamnak.Na,mondanom sem kell,hogy ezen mindenki jót derült!
-Milyen jót fogok éjszakánkét nassolni a keresztlányommal!-jelentette ki Niall,amikor ő következett a sorban.
-Mi?!!Én leszek a keresztapja!És egyébként is honnan veszed,hogy fiú lesz?!-háborodott fel Louis.Na ezután kitört a káosz és mind a nyolcan egyenként jelentették ki,hogy márpedig "én leszek a baba keresztapja/ kereszanyja".A lelkesedésük nagyon lenyűgöző és örülök,hogy ennyire örülnek nekem,de...Egy babának nem lehet ennyi keresztszülője!De majd megoldjuk ezt is valahogy!

81.fejezet

"Megbirkózunk ezzel is!"

Sziasztok!
Annyira sokat kések mostanában a részekkel,hogy már neki sem kezdek mentegetőzni...:/ sajnálom,de nincsen elég időm.A tanulás,a suli utáni programok,versenyek,barátok,most még a szülinapom is és a többi és a többi..tényleg nagyon sajnálom.Viszont páran aggódtatok,hogy abbahagyom az írást..de NYUGALOM,PÁNIKRA SEMMI OK!Nem fogom abbahagyni,mert tényleg imádom az egészet!Sőt,szerintem ilyesmivel is fogok foglalkozni a jövőben.:).

De akkor nem húzom az időt,így is vártatok eleget!Jó olvasást!Köszönöm,hogy kitartotok mellettem,még ha nem úgy jelenek meg a részekkel,mint eddig,akkor is!Sok sok puszi! :* A komikat pedig szeretettel várom!.:) :*

2015.Augusztus.22.(Szombat)

09:22

*Becky szemszöge*

Kicsivel fél tíz előtt már a váróban ültünk és vártuk,hogy behívjanak.A teremben rengetegen voltak és minden második nőnek hatalmas pocakja volt.Belegondoltam,hogyha igazak Harry feltételezési,akkor alig pár hónap és már én sem leszek nádszál vékony.

Harry mosolyogva nézett maga elé,de tudtam,hogy közben minden mozdulatomat figyeli.Gondolkozott,ahogyan én is.Itt vagyok 20 évesen,a vőlegényem kezét szorongatom és idegeskedek,mert lehet anya leszek.Ilyen fiatalon egy másik élet lesz rénk bízva,amiért csakis mi leszünk a felelősek.Mi lesz,ha valami baj lesz a terhesség alatt?Azt hiszem összeroppanok,ha a pocakomban sem tudok rá eléggé vigyázni!Ha pedig a 9 hónap alatt rendben mennek a dolgok,akkor sincs minden lerendezve,ugyanis a java még csak azután jön.Lehet,hogy nem úgy neveljük majd,ahogy kell és rossz ember lesz belőle.És a legfőbb kérdés,amely a legjobban aggaszt....Mi lesz,ha Harry még sincs felkészülve erre az egészre?Most boldog,majd kiugrik a bőréből,de szerintem még le sem esett neki,hogy egy kisbabáról van szó.Egy hús-vér emberről!!Nem lehet csak úgy félretenni,ha meguntuk.Hiszen még Harry is jóformán egy nagy gyerek!Nélküle nekem sem fog menni....
-Félek!-szakadt ki belőlem.Nem akartam hangosan kimondani,de mégis kicsúszott.
-Mi?-kapta fel a fejét,ezzel megtörve gondolatmenetét.-Mégis mitől?-kérdezte mosolyogva,és láttam rajta,hogy nehéz megállnia,hogy el ne nevesse magát.
-Ettől az egésztől!-tártam szét a karomat.-Nem biztos,hogy felkészültem egy baba érkezésére!-böktem ki lehajtott fejjel.
-Oké,most jól figyelj rám!-fordított maga felé.-Mindennél jobban szeretjük egymást.2 nap és a feleségem leszel.A kicsinek lesz anyukája és apukája is,de még milyen!-ezen az önelégült mondaton elnevettem magam.-Az anyagi háttér miatt sem kell aggódnod.Van elég pénzünk,van ház a fejünk felett,azonkívül pedig lesz két szerető nagymami,akik mindenben a segítségünkre lesznek.A barátainkról meg nem is beszélve!!-sorolta mosolyogva.-Mi kell még?Mondd és megszerzem!-nézett rám reményteljesen.Gondolkodtam egy keveset,majd megráztam a fejemet és igazat adtam neki.-Helyes!Tény,hogy nem lesz egyszerű,mint semmi más az életben,de biztos vagyok benne,hogy megbirkózunk ezzel is!-ölelt át.

10:31

Amióta a rendelőben csücsülünk,volt időm gondolkodni.Amiket Harry mondott,teljesen megnyugtatott és már sokkal optimistábban állok hozzá a dolgokhoz.Azt hiszem,hogy túl estem a kezdeti sokkon.Sőt,már azt sem tudom,hogy mitől ijedtem meg annyira.Ez az élet rendje!A baba pedig a lehető legjobb környezetbe fog születni,a szülei,azaz HARRY és ÉN mindennél jobban fogjuk szeretni,ebben biztos vagyok.És ha jobban belegondolok,mindig is erre vágytam.Annyiszor játszadoztam a gondolattal,hogy majd én leszek Harry minden boldogsága.És most minden bizonnyal boldog,mert egy fél órája mosolyogva bámulja a hasamat.Közben pedig a kezemet fogja,egy pillanatra sem engedi el,és néha-néha összerezzen.Valószínűleg most értékeli át az eddigi életét és hangolja rá magát az újra,amiben felelősségteljes apát kell alakítania mellettem.

-Mrs.Morris,Ön következik!-szólt ki az ablakon egy fiatal nő.
-Megyünk!-pattant fel Harry olyan hirtelen,hogy megijedtem tőle.Megragadta a kezemet és magabiztosan húzott magával.-Jó napot doktor úr!-köszönt vigyorogva az öregedő orvosnak,mihelyst beléptünk az ajtón.
-Áh!!Harry!Mi járatban?Egy újabb baba?!!-kérdezett vissza az orvos mosolyogva.
-ÚJABB??!!-csúszott ki a számon meglepettségemben.Ami először végig futott az agyamban,elég abszurdnak tűnt.De akkor mégis miért lennének ennyire jóban?Reméltem,hogy nem arról van szó,hogy Harry elfelejtette velem közölni azt az apró tényezőt,hogy már van egy gyereke!
-Igen!-nevetett ki Harry,én pedig felvont szemöldökkel,karba tett kézzel néztem rá,és vártam,hogy folytassa.-Viszont mielőtt még féltékenységi rohamot kapnál,elárulom,hogy Lou-val voltam itt,még amikor Lux-al volt terhes.Azóta pedig van,hogy én hozom Lux-ot dokihoz,ha beteg.Így mivel Dr.Michael a gyerekorvosa,tarjuk a kapcsolatot.-magyarázta mosolyogva.Oké,ez tényleg érthető.Szóval semmi rejtett gyerek!Hála az égnek!-Ő itt a menyasszonyom,Becky.Becky,ő pedig Dr.Michael.-mutatott be minket egymásnak.
-Örvendek!-léptem előrébb,hogy kezet foghassunk egymással.
-Szint úgy!-bólintott mosolyogva,majd újra Harryre nézett.A szeme hirtelen felcsillant,és olyan arcot vágott,mint aki csak most világosodott meg.-Ó!Harry!Ez akkor az,amire gondolok???-kérdezte meg a biztonság kedvéért.Nagyon örült neki.

-Bizony!-bólogatott Harry fülig érő mosollyal.-Minden tünete stimmel,és majdnem 100%-ig biztos vagyok benne,de azért jó lenne,ha megnézné.
-Értem!-helyeselt Dr.Michael.-Akkor feküdj fel oda,és csinálunk egy ultrahangot.-mondta ezt olyan természetesen,mintha az ember minden nap ultrahangra járkálna,hogy megtudja,terhes-e,vagy sem.Oké...neki ez nyilván mindennapi,hiszem ez a munkája.De én akkor is izgultam.Remegő lábakkal totyogtam el a furcsa ágyig.Hevesen zakatoló szívvel feküdtem le és tűrtem fel a pólóm alját.Az orvos leült mellém és bekapcsolta a mellettünk lévő monitort,megakartam fogni Harry kezét,és akkor vettem csak észre,hogy nincs is mellettem.Még mindig ott állt az ajtóban,ahol hagytam.
-Nem jönnél esetleg ide?-kérdeztem tőle kíváncsian.Jól nézek ki,ha Harry az a fajta férfi,aki be van szarva az orvosi műszerektől.
-Ja....de!Dehogynem!-mosolyodott el.-Csak azt hittem,hogy zavarna.-húzta meg a vállát,amikor leült mellém egy székre.
-Már miért zavarna?-néztem rá egy kissé furcsán.Micsoda feltételezés volt ez?!A saját gyerekem apja már miért zavarna?!
-Nem tudom...csak Lounak úgy kellett könyörögnöm,hogy bejöhessek vele. -magyarázta meg röviden.
-Aha.-nevettem el magam.-Viszont Lou nem volt a menyasszonyod, és nem a te gyerekeddel volt várandós!Legalábbis én úgy tudom!-amikor befejeztem felszisszentem,mert az orvos a hasamra nyomta a hideg zselészerű anyagot.Azt hittem,hogy csak túloznak,amikor azt mondják,hogy kellemetlenül hideg.Hát nem!
-Na?!!-ijedezett Harry és ha nem fogom a kezét,akkor biztos,hogy fel is ugrott volna.
-Semmi baj,csak hideg volt!-nevettem megint.

*Harry szemszöge*

Amíg kint ültünk a váróban,egész végig Beck hasát bámultam.Nem is tudom...talán arra vártam,hogy megmoccanjon.Oké,természetesen tudtam,hogy ez nagy badarság,de már alig vártam,hogy a kezemben foghassam az apróságot.A MI apróságunkat!Már most tudom,hogy hosszú 9 hónapnak nézünk elébe,amíg a kis kópé kibújik a mamája pocakjából!

A gondolatmenetemet Dr.Michael hümmögése törte meg.Folyamatosan körbe-körbe mozgatta azt az izét Becky hasán,hol erősebben nyomta oda,hol gyengébben.Becky a kezemet semmi pénzért nem engedte volna el és száját is harapdálta,tehát ideges.Pont,mint én!
-Mi az?Lát valamit?-türelmetlenkedtem.
-Nem....-mondta komolyan,nekem pedig még a szívverésem is kihagyott egy ütemet,Becky pedig tágra nyitotta a szemeit.Azonban mielőtt megszólalhattunk volna,Dr.Michael folytatta.-Nem valamit,hanem valakit!-mosolygott ránk.-Egy apró Styles örököst!Gratulálok,pár hónap és szülők lesztek!
-EZ AZ!!Én megmondtam!Apa leszek!-pattantam fel a székemről és magasakat ugrottam.
-Harry!Ez egy rendelő,légy szíves halkabban!-szólt rám nevetve Becky.Semmi kétség,már most előbújt belőle az anyai énje.Mindig rám szól!
-Jó,jó!-fújtam ki a levegőt,és szinte kényszerítettem magam,hogy nyugodjak le.-Öhm...ez most lehet gáz,de hol is van a baba?-kérdeztem az orvost.-Te látod?-súgtam Beckynek.
-Háát....-fordította el a fejét.-Azt hiszem.-nevetett.
-Semmi baj.Az ilyesmi gyakran megesik.Ebben a korban még csak akkorák,mint egy szilva.Nehéz észre venni,de itt van.-bökött az ujjával a képernyőre.Oda,ahol a kisfiam vagy éppen kislányom élete első hónapjait tölti majd!